Lakáshitel
Mi az a lakáshitel?
Szinte nincsen olyan ember, aki ne hallott volna még lakáshitelről, tehát látszólag egy nagyon széles körben ismert és használt fogalomról van szó. A pontos hitelezési szóhasználat miatt itt mi most külön is kitérünk azonban a lakáshitel meghatározására.
A lakáshitel lényege valamilyen lakáshoz kapcsolódó finanszírozási szükséglet kielégítése.
Ebből következően nem csupán lakásvásárlás esetén beszélhetünk lakáshitelről, hanem minden egyéb, lakáshoz kapcsolódó beruházás esetén is, azaz lakás vagy ház építésekor, bővítésekor, korszerűsítésekor és felújításakor. Ide tartoznak a telekvásárlásra felvehető hitelek is.
A lakáshitelt több banknál is lakás célú hitelnek nevezik. Ez egyenértékű a fenti lakáshitel fogalommal.
Melyek a lakáshitel jellemzői?
A lakáshitel a jelzáloghiteleken belül a leggyakrabban előforduló hiteltípus, részesedése az összes jelzáloghitelen belül hosszú évek óta kb. 60%-os volt, 2014 óta azonban 80-90% a szabad felhasználású hitelek visszaesése miatt. A lakáshitel nem azonos a jelzáloghitellel, mert egyrészt nem minden lakáshitel biztosított jelzálogjoggal (ez ritka, de a piacon elforduló eset, természetesen csak kisebb összegű esetekben, lakástakarékoknál), másrészt jelzáloghitelnek számítanak a hitelkiváltási célú, adósságrendező és szabad felhasználású hitelek is.
A lakáshitelt - banktól és a hitelezési piac mindenkori állapotától függetlenül - az összes többi jelzáloghiteltől az alábbi három tényező különbözteti meg:
- a lakáshitel esetében érheti el magánszemélyként a legmagasabb összegű finanszírozást
- a lakáshiteleket kaphatja meg a leghosszabb időre
- és mindig a lakáshitelek kerülnek a legkevesebbe
Fenti tulajdonságai miatt a lakáshitel kitüntetett szerepet élvez az első lakáshoz jutásban, a nagyobb lakásba, esetleg házba költözés esetén, vagy éppen öröklés vagy válás esetén a többi tulajdonos részének megvásárlásakor. Egy jól megválasztott lakáshitel alkalmas arra, hogy az egyszerre jelentkező nagy összegű pénzkiadást időben biztonságosan elossza, miközben pont annyi költséget és kockázatot ró csak a felvevőjére, mint amennyit feltétlenül muszáj.
