5.rész: A fair bankokról szóló törvény (Archiv tartalom)
A fair bankokról szóló törvény (2014. évi LXXVIII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról)
Hogy a jövőben se következzen be a devizahitelekhez hasonló, visszaélésekre lehetőséget teremtő hitelezési gyakorlat, ezért még egy fontos jogszabályt hoztak, a 2014. évi LXXVIII. törvényt, ami nem külön törvény, csak az 5 éve született, ún. hitelfogyasztóról szóló törvény módosítása, közkeletű nevén a fair bankokról szóló törvény. Miben hozott újat ez a törvény a hitelpiacra?
- a) új, konkrét mutatószámok bevezetése a kamatokkal kapcsolatban
- b) hitelszerződést megelőző tájékoztatás további szigorítása
- c) kamatozási típusok szabályozása
- d) kamatváltoztatási lehetőségek szabályozása
- e) ingyenes távozás lehetősége kamatemelés esetén
- f) folyósítási díj, rendelkezése tartási díj szabályozása
- g) mintaszabályzatok, általános szerződési feltételek
a) új, konkrét mutatószámok bevezetése a kamatokkal kapcsolatban
„24. kamatváltoztatási mutató: a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó, az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitelezők által nem befolyásolható, tőlük független, valamint általuk el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást objektív módon kifejező, a kamatmódosítás számításának alapjául szolgáló és a nyilvánosság számára hozzáférhető viszonyszám,
25. kamatfelár: a referencia-kamatlábon felül – a hitelkamat részeként – fizetendő kamat, a hitelkamat és a referenciakamat különbségeként meghatározott kamatrész,
26. kamatfelár-változtatási mutató: a kamatfelár módosításának alapjául szolgáló kamatváltoztatási mutató.”
Ezek tehát már egészen konkrétan, a Kúria által megfogalmazott 7 alapelvnek megfelelően határozzák meg a kamatváltoztatás során figyelendő mutatószámok fogalmát.
b) hitelszerződést megelőző tájékoztatás további szigorítása
Bár a hitelfogyasztó védelméről szóló törvény már tételesen felsorolja azokat az ismereteket, amiket a pénzintézeteknek előre írásban oda kell adniuk a fogyasztónak, ezt még tovább szigorította most ez a törvény, pl. azzal, hogy szerződéskötés előtt 7 nappal már meg kell küldenie a fogyasztónak a szerződés tervezetét.
A jelenlegi gyakorlat ennek ellentmond, ugyanis egyes esetekben egyáltalán nem küldik meg a bankok a szerződés tervezetét, de ha meg is küldik, akkor is jellemzően az utolsó pillanatban, a szerződéskötés előtti nap vagy ad abszurdum, éppen aznap. Ez részben a banki folyamatokból adódik, hiszen egyetlen szerződés sem jön ki magától, automatikusan a gépből, a sablont a döntésnek megfelelően valakinek az adott ügyre kell szabnia, másnak le kell ellenőriznie, ami önmagában sok órás munka. Mivel ez a jövőben sem fog várhatóan változni, ezért szükségszerűen hosszabbodni fognak az átfutás idők egy héttel.
c) kamatozási típusok szabályozása
A 3 evet meghaladó futamidejű hitel a szerződésben meghatározott,
a) a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó kamatozással és annak teljes futamidejére vagy legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített kamatfelárral,
b) legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitelkamattal, vagy
c) fix kamatozással nyújtható.
Vagyis az eddigi helyzet annyiban változik, hogy bejött a teljes futamidőre fix kamatot tartalmazó szerződés lehetősége (a lakástakarékpénztári hitelek mellett vannak ilyen ajánlatok már a bankoknál is), valamint a referencia-kamatozásúaknál csak 3 évenként lehet innentől egyáltalán gondolkozni a kamatfelár megváltoztatásán.
d) kamatváltoztatási lehetőségek szabályozása
Részben már az előző pont is erről szól, a kamatozási fajták szabályozásával, de az is egy nagyon lényeges kérdés, hogy ha a törvényi feltételek engedik, akkor miként kell jogszerűen eljárni a kamatváltoztatásoknál. Az egyik újdonság e téren az, hogy referencia kamatláb alapú hiteleknél a futamidő alatt maximum ötször lehet a felárhoz ill. a 3 éves kamatperiódusúaknál a kamathoz hozzányúlni, de akkor is csak az MNB mint felügyeleti hatóság által jóváhagyott kamatváltoztatási ill. kamatfelár-változtatási mutató alapján. Ez a két szabály hivatott garantálni azt, hogy a Kúria mind a 7 alapelve minden szerződésben érvényesüljön, hiszen csak az MNB által jóváhagyott általános szerződési feltételek mellett lehet hitelt nyújtani és ha ebben van is lehetőség kamatemelésre, akkor is az csak a törvényben meghatározott esetekben, gyakorisággal és az MNB által engedélyezett számítási móddal történhet.
e) ingyenes távozás lehetősége kamatemelés esetén
20/A. § (1) Ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a fogyasztó a hitelszerződés költség- es díjmentes felmondására jogosult.
Vagyis nem kérhet a bank végtörlesztési díjat, ha egyoldalú kamatemelési szándéka bejelentését követően ügyfele visszafizetné hitelét. Fontos lehet majd a gyakorlatban, hogy nem tesz különbséget a jogalkotó a végtörlesztéseken belül, vagyis akkor is megilleti a fogyasztót az ingyenes távozás joga, ha a végtörlesztéshez egy másik, hitelkiváltási célú kölcsönt vesz igénybe.
f) folyósítási díj, rendelkezésre tartási díj szabályozása (10. §)
„(5) A hitelező jogosult a hitel folyósításával közvetlenül összefüggő, szerződésben meghatározott költségeinek folyósítási díjként történő megtérítésére, ennek mértéke azonban nem lehet magasabb a folyósított összeg 1%-anal, es nem haladhatja meg a 200 000 forintot.
(6) A hitelező jogosult a hitelkeret rendelkezésre tartásával összefüggésben, rendelkezésre tartási díjat megállapítani – a hitelkeret összegét alapul véve –, ennek mértéke azonban nem lehet magasabb a százalékban meghatározott ügyleti kamat 50%-ánál.”
Hogy nézett ki az eddigi gyakorlat? Minden bank legalább egy díjat kért el a hitel folyósításáért, hacsak akcióban el nem engedte. Ennek összege általában a hitel összegének 1,5%-a volt. Korrektebb bankoknál volt ennek a díjnak egy felső határa is, másoknál csak egy sima %. Azért fontos ez, mert a hitelkérelem feldolgozásának költsége 2 milliós és 20 milliós hitelnél is kb. ugyanaz, viszont az előbbiért 30.000-et, az utóbbiért 300.000-at kellett eddig fizetni, ha éppen nem volt akció. A fair bankokról szóló törvény figyelembe veszi ezt a sajátosságot és ezért maximalizálja 1%-ban, legfeljebb 200.000 Ft-ban ezt a banki díjat.
Hasonló a rendelkezésre tartási díj is építési hiteleknél. Ugyan nem tűnik soknak, évi 1-2%, de pl. egy 20 milliós hitelnél 2% az évi 400.000 Ft, azaz havi 33.000 Ft, amiért csak annyi történik, hogy a bank fenntartja az összeget a leszerződés után, egészen addig, amíg a felhasználás feltételei meg nem nyílnak. Itt annyi az újdonság, hogy ezen időszak alatt sem lehet többet kérni, mint a szerződés szerinti kamat fele. Ez eddig teljesült is mindig, de ki tudja, mit hoz a jövő?
g) mintaszabályzatok, általános szerződési feltételek
Végül, de nem utolsósorban még egyszer: innentől már csak olyan szabályzatok és szerződési feltételek mentén mehet a hitelezés, amiket előre bevizsgált a MNB és jóváhagyott.
Reméljük, hasznosnak és érthetőnek találja majd sorozatunkat. Kérdezzen bátran, ha valami nem világos belőle, igyekszünk záros határidőn belül válaszolni. Köszönjük figyelmét.