2003-tól 2010-ig óriási diadalmenetben hódítottak teret a devizahitelek, annyira, hogy még a 2011/2012 fordulóján felkínált végtörlesztés dacára is a teljes kihelyezett lakossági hitelállomány közel 60%-a devizahitel vagy deviza alapú jelzáloghitel. Mivel a kormányzat 2010 után mindenképpen szerette volna megállítani a devizahitelek további elterjedését, ezért ma már csak abban az esetben igényelhet deviza alapú új szabad felhasználású hitelt vagy lakáshitelt, ha Önnek az adott pénznemben, a mindenkori minimálbér 15-szörösével megegyező összegű, bruttó bérjövedelme van. Lásd a Kormány 110/2011. (VII. 4.) Korm. rendelete a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról:

6/A. §19 (1) Ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott devizahitel olyan hitelképes természetes személy - ide nem értve az egyéni vállalkozót - részére nyújtható, akinek a hitelkérelem benyújtásakor érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámított, a hitel devizanemében fennálló, dokumentálható rendszeres havi bruttó jövedelme meghaladja a hitelszerződés aláírásának időpontjában érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összegének tizenötszörösét.

Ez akkor úgy nagyjából senkinek sem elérhető, gondolhatja. Pedig téved, mert az is benne van a jogszabályban, hogy ezt csupán az újonnan kihelyezendő hiteleknél kell alkalmazni. Ebből pedig az következik, hogy a hitelkiváltásnál már nem, mert az refinanszírozásnak minősül és arra ez a korlátozás nem vonatkozik. Vagyis ha - csak egy vagy több - deviza alapú jelzáloghitelt szeretne kiváltani, akkor változatlanul kaphat hozzá deviza alapú hitelt, függetlenül attól, hogy megfelel-e a fenti jövedelmi feltételnek vagy sem.

Innentől meg már csak az a kérdés, hogy miként is fest a hitelkiváltás deviza hitellel a gyakorlatban?